Nem tudom. Ez olyan lassan már, mint egy napló. Szörnyű. Nem tudom, hogy most mi van. De tényleg. Néha olyan boldog vagyok, néha meg olyan szerencsétlennek érzem magamat, és bőgök, mint egy idióta. Inkább nem részletezném az okokat. Ilyen szempontból ez nem is annyira publikus. Ezt csak az anyukámmal meg a legeslegjobb barátnőmmel beszélem meg. Ők tudnak mindent. Talán a második ember többet is, hiszen ő szinte velem együtt élte át ezeket a dolgokat, amikről így próbálok írni. TOPSZIKRIT ;) Szóval, nem, nem lehet ilyet csinálni!
